Szentliszló

Szentliszló község Nagykanizsától 30km-re terül el.

A falu nevét először 1336-ban említették Scenthwynchlou alakban. Szent Liszló formával 1728-ból találkozunk először. Az elnevezés Szent Vencel tiszteletével kapcsolatos.

A község első említésekor Adrián fia István fiainak birtoka volt. Később a Bánffyaknak lett tulajdona. 1524-ben a faluban három féltelek és ugyanennyi puszta féltelek volt, és ezeken három jobbágy és öt zsellér lakott.

Szentliszló a XVI. században viszonylag nagyobb falunak számí­tott, azonban a török támadásaitól sokat szenvedett. 1548-ban, 1560 körül és 1600-ban teljesen elpusztították. Az utóbbit követően hosszú időre elhallgatnak a faluról a források.

A Szent-Vencel templomot először a XIV. század első felében említik. E templom valamelyik török támadás során pusztulhatott el. A néphagyomány szerint, amikor a falutól délre, a dombtetőn álló templomot ágyuzták, harangja nagy robajjal lezuhant, s forrást fakasztott. Ezt a dombot a hajdani templom körüli temetőről ma is Temetői-dűlőnek, a lábainál fekvő kutat pedig Feneketlen vagy Pintérkútnak nevezik.

Szentliszló 1720-ban már ismét nemesi helységként szerepel. Ekkor három nemesi házról szólnak az adatok, akik közül a legjelentősebb a Tuboly és a Léránth nemzetség volt. 1748-ban 31 házban 96 fő élt. 1789-re a helység lélekszáma 358-ra nőtt, azonban a XVIII. század végén a földesurak sorra elvették a jobbágyok irtásföldjeit, majd a jobbágytelkeket is megszűntették, s a földeket saját majorságukhoz csatolták. Mindezek miatt az elkeseredett földművesek közül egyre többen költöztek el a faluból. 1802-re már csak 293-an éltek itt.

A község lakói magyarok, a XVIII. század elején részben még kálvinisták, később túlnyomóan katolikus vallásúak. 1870-ben - annak ellenére, hogy élt már itt taní­tó - olvasni 41, írni és olvasni 71 fő tudott, az analfabéták száma 272 volt.

1925-ben állami elemi népiskola működött. A falu 1935-ben kapott köves utat, a népessége 1949-ig tovább gyarapodott, de azóta folyamatosan fogy. Az iskola 1948-as államosításakor három tanítóval, két tanteremben működött. 1968-ban megszűnt a felső, majd később az alsó tagozat is. A régi iskolából több funkciós közösségi házat alakítottak ki.