Pusztamagyaród

Pusztamagyaród Zalaegerszegtől délre 29 km-re található. A falu a Válicka két partján, dombvidéken fekszik.

Ősi település, nevét először 1204-ben olvashatjuk Moghorod alakban, majd 1456-ban Magyarad, 1531-ben Magarad formában találkozunk vele. A maihoz hasonló elnevezés 1720-ban fordul elő, ekkor már Pusztamagyaródnak írják.

A falu első említésekor Ederics zalai várföld, 1275-ben pedig Márkusfölde várföld határjárásban szóltak az innen jövő útról, illetőleg határairól. A XIV. század első felében Pécz nembeli Ludbregi Péter fia Miklós birtokában volt. 1523-ban Bajnai Both Jánosnak volt a faluban területe, s az ő családja vált a XVI. században a legfőbb tulajdonossá. 1542-ben a falu 15 portáját írták össze, tíz esztendővel később azonban már 51 portáról tudunk.

A török többször (1576, 1578, 1582) szinte teljesen feldúlta a falut. Kanizsa eleste után a települést bekapcsolták a végvárak láncolatába. Palánkvár állt itt, amelyben általában 10-20 gyalogos tartózkodott.

A török a XVII. században szintén többször megtámadta, ezért az itt élő jobbágyok adót fizettek neki. A település az 1680-as években pusztulhatott el teljesen.

A felszabadító háborúk utáni első évtizedben többen is igény tartottak a helységekre. 1728-ban 12 jobbágy és 16 zsellér lakott a községben. Kétnyomásos gazdálkodással kukoricát, kendert, lent termeltek.

A Keresztelő Szent János kápolnát 1732-ben építette Zimmermann György. A kápolna 1736-ban a veszprémi egyházmegyéhez került. 1747-re elkészült a falu temploma.

1768-ban 7 telkes jobbágyot, 66 házas és 1 házatlan zsellért írtak össze. A mezőgazdasági termelésre jellemző volt, hogy trágyázás után két évig búzát, utána négy-öt évig rozsot vetettek.

1778-ban a szombathelyi püspökség fennhatósága alá került az egyház. 1802-ben 618 volt Pusztamagyaród lélekszáma. A falu népessége fokozatosan tovább emelkedett, 1890-re elérte az 1152 főt.

1896-ban új római katolikus iskolaház, tanítólakás és óvoda létesült. 1910-ben három tanerő foglalkozott a diákokkal. 1935-ben Pusztamagyaród területe 2882 katasztrális hold, a 20 holdon felüli birtokosok száma 6.

1948-ban államosították a 8 osztályos iskolát. Ekkor 4 tanító 174 diákot oktatott.

1949-ben 261 házban 1293-an éltek. A lakosság később fokozatosan csökkent (1960: 1184, 1970: 1071 fő). Jelenleg mintegy 700 ember lakik a faluban. 1950-es években kultúrotthon, mozi és könyvtár szolgálta a művelődni, szórakozni vágyókat. Ma már csak az utóbbi működik a faluban.

1974-ben renoválták a Keresztelő Szent János tiszteletére emeltetett római katolikus templomot. Egy tornyos háromszög oromzatos épület műemlék jellegű, csakúgy, mint a Szent Flórián temetőkápolna.

A község tanintézménye 1968 óta három falu (Pusztamagyaród, Bucsuta, Szentliszló) körzeti iskolája. Az iskola a falu nevezetes szülöttének, Kenyeres Elemérnek a nevét viseli 2000 óta. 2001-ben befejeződött az iskola épületének felújítása.

2006-ban az idősek számára gondozási központ létesült.

2007-ben átadásra került a felújított és kibővített óvoda épülete.