Névadónk

Kenyeres Elemér 1891. január 31-én Pusztamagyaródon született, ahol apja kántortanító volt. A család 1901-ben Diósgyőrbe költözött. Felsőbb iskoláit Miskolcon és Egerben végezte: a pedagógia és a filozófia mellett németet, angolt és francia nyelvet is tanult.

1914-ben szerzett tanári oklevelet. Önkéntesként harcolt az I. világháborúban, bátorságáért több vitézségi érmet kapott.

1919-től az Állami Óvóképző Intézetben tanított, 1923-tól a Kisdednevelők Országos Egyesületének titkára és a Kisdednevelés folyóirat szerkesztője. 1924-ben a budapesti egyetemen a pedagógia, a filozófia és a lélektan doktorává avatták.

1926-27-ben kormányzói ösztöndíjasként a genfi egyetemen folytatott pedagógiai tanulmányokat, majd 1929-től a Testnevelési Főiskolán tanított. 1931-től 1933-ban bekövetkezett haláláig a Magyar Gyermektanulmányi és Lélektani Társaság főtitkára, irányításával a Brunszvik Teréz Kisdedóvóképző gyakorlóóvodájában Montessori jellegű foglalkozásokat is tartottak.

Szívvel-lélekkel élt hivatásának, és rövid élete során értékes munkákkal gyarapította a magyar neveléstudományt. Foglalkozott mulattató, ugyanakkor ízlést, erkölcsi érzéket fejlesztő képeskönyvek szerkesztésével éppúgy, mint magával a kisdedóvással.